5.rész

A reggelem jól indult, jól kialudtam magamat. Nem igazán hatott meg a történet. Ettől függetlenül nem szerettem volna összefutni "senkivel". Mikor beértem az iskolába egyből az iskolai dolgozóval futottam össze legelőször, mondom perzseeeee...... EGYÉRTELMŰŰ. A napom igenis jól telt. Nem volt vele semmi bajom ennek ellenére még mindig kerültem mindenkit, aki "olyan" volt. Sokan csak nevettek ezen a történeten... Feltűnően csak nekem nem volt vicces. Zavart. Zavart az, hogy nem úgy volt, ahogy kívülről látszott.

Eltelt egy, majd kettő hét. Már csak egy hét volt  az őszi szünetig. Azt tervezgettem, hogy milyen lesz a hajam. Elmentem a fodrászhoz és levágattam a hajamat és befestettem vörösre. Szerintem baromi jól áll. Ezzel nem csak én voltam így. Egy fiúnak is feltűnt. Elkezdtünk beszélgetni. Sokat beszélgettünk, mire odajutottunk, hogy ebből a "barátságból" lehet valami. Ezzel egy baj van csak... Én csak magamat szeretem. Nem olyan vagyok, aki szeret másokat, mármint egy kapcsolatra teljesen alkalmatlan vagyok. Szeretek segíteni az embereken, szeretem őket megérteni, és szeretem őket. DE nem úgy! Szóval még fogalmam sincs, hogy mi lesz... Az a baj, hogy kevesen tolerálják azt, aki vagyok.

Nem azért, mert akkora szar vagyok vagy ilyesmi, csak máshogyan gondolkozok, mint a legtöbb """""""""""NORMÁLIS""""""""" ember. Mert, ha valaki kilóg a sorból és nem úgy viselkedik, nem úgy néz ki, nem úgy gondolkozik, mint a többi ember, akkor vagy hülye, vagy leszar mindent, vagy bolond. Pedig... Rohadtul nem. Attól, hogy nem akadok fent minden kis szaron, és nem úgy látom a dolgokat, mint mások, hanem kicsit lazábban, sőt egyáltalán nem komolyan véve, ettől még nem vagyok se hülye, se bolond. Csak egyszerűen TELJESEN minegy, hogy valaki mit csinál. Hogy miért? Azért, mert csinálsz valami hülyeséget, aztán felszállsz a buszra, senki nem ismer, senki nem tudja, hogy mit csináltál. Ha egy sokkal nagyobb baromságot csinálsz, akkor felszállsz a buszra ismer 1-2 ember, de attól még a többi 30 ember nem, és nem is tudják, hogy ki vagy. Nem azt mondom, hogy emiatt elkell menni bankot rabolni és vagy bejön vagy nem, hanem, hogy azok az apró és néha nagyobb hibák NEM hibák!! Egyszerűen csak az élet része! Mert ha nem lennének ilyen "hibák", akkor nem lenne kinek miről beszélni, nem lenne min aggódni, nem lenne min gondolkozni. És addig a jó, amíg az ember gondolkozik. Mert ha nem gondolkozunk, akkor nagy baj van! Nincsenek az életben hibák! Olyan és akkora "hiba", nevezzük inkább történésnek vagy eseménynek, ami az egész világot bejárja és az egész világ addig fog emlékezni rá, míg az a generáció ki nem hal. Akkora sincs, hogy a föld összes embere megutáljon vagy a társadalom teljesen kitaszítson! Nincsenek HIBÁK! (Ettől függetlenül nem kell elmenni lopni, vagy nem kell sittre kerülni, nem kell gyilkolni, de ezek a nagyon apró történések/események nem akkorák, hogy HIBÁNAK nevezzük!)