-Milyen a suli szerinted?-kérdezte érdeklődve.
-Jó. Nagyon jó, mindenkit nagyon szeretek benne. És még a tanárok is egész jók!-mondtam nevetve.
-Egész jók?-nézett rám értetlenkedve.
-Igen! Tudom...tudom, hogy nem szoktam ilyeneket mondani, de most ez van.-mondtam határozottan.
-Akkor most nekem is kéne mondani valami szokatlant?-kérdezte félmosollyal az arcán.
-Ha akarsz...-és már akkor tudtam, hogy valami nagyot akar mondani. Azt még nem tudtam, hogy mit, de mindenre számítottam, csak erre nem.
-Tudod, hogy....-belekezdett, de hirtelen elakadt a szava.
-Hogy? Micsodát?-néztem rá megértő tekintettel, hogy önbizalmat nyerjen és kinyögje a mondanivalóját.
-Azt, hogy még nem volt fiúm. És...-ismét csend uralkodott.
-Igen tudom, és??-egy fél perc néma csendet törtem meg, kissé türelmetlen hangnemben, de nem akartam nagyon durva lenni, nehogy ráijesszek és magába fojtsa a szót.
-Hát... Nem véletlenül. Alex... Leszbikus vagyok.-amint kimondta, becsukta a szemét és félve várta a reakciót. Egy pillanatra elgondolkoztam. Ennyire előítéletes és durva vagyok? Annyira előítéletes és durva vagyok, hogy a legjobb barátnőmnek félnie kelljen a véleményemtől, vagy inkább a véleményem kifejtésének formájától? Komolyan, ennyire? Csak bámultam. Néztem rá, s egy szót sem szóltam. Azt vártam, hogy mikor nyitja ki a szemét. Egy perc múlva kinyitotta. Néztem rá, s ő rám. Nem tudom mit mondhatnék neki, hogy legközelebb, ha valami fontosat mond el nekem ne kelljen becsuknia a szemét, és úgy várni a véleményemet.
-Tudom.-mondtam teljesen higgadtan, mint aki uralja a helyzetet, közben pedig belül vívódtam, hogy hogyan nem vettem eddig észre?!
-Tudod??-kérdezte döbbenten.
-Igen. Én így szeretlek.-mondtam, majd átöleltem. Nem tudtam mást mondani. Egyszerűen, annyira le voltam döbbenve, közben pedig nem szerettem volna, ha ebből a teljes lelki káoszból észrevenne valamit is. Csak öleltem és simogattam a hátát megértően.
-Nagyon örülök, hogy te vagy a legjobb barátnőm, Alex. Akárki, akármit mond, hogy milyen rossz vagy, és milyen szabad szájú, akkor is te vagy a legjobb ember, akit csak ismerek.-mondta, s közben megcsillantak a könnycseppek a szeme sarkában.
-Ezt csak azért mondod, mert még nem láttál eleget a világból!-nevettem el magamat, és közben letöröltem a könnycseppeket, amik a szemében gyűltek. Ezzel fel is oldottam a megható pillanatot, szándékosan, mert biztosan én is elsírtam volna magamat, és én nem sírok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése