13.rész

Időközben pedig eljött a téli szünet. Azok után, hogy kiderült Szandi teljes mértékben hetero és csak barátként tekint rám nem volt senki olyan, aki lekötötte volna a figyelmemet. A napjaim üresen teltek. Olyan volt, mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot, mintha belül üres lennék. A karácsony is borzalmas unalmasan telt egyedül, csak arra tudtam gondolni, hogy mindenkinek van valakije, de ez biztos csak a sors, hogy nekem nincs... Elkezdtem egyre jobban megnyugodni, és szinte már magamon is meglepődtem, hogy nem gondolok senkire, és, hogy szinte már eszembe se jut ez a téma. Egész nap a youtube-t bújtam és nagyon megkedveltem egy videóst. Minden napra volt egy srteamje ami lekötötte a figyelmemet. Az összesen ott voltam és nagyon tetszettek. Az angol tudásom nem a legstabilabb ezért segítséget kértem olyanoktól, akik tudnak angolul, köztük Szanditól is. A végén, amikor végeztünk elsütöttem a HATALMAS nagy "Szerelmem" poént. Poénnak vette. Aztán mindent leszarva megírtam neki, hogy:
 -Szeretlek. Erre ő csak annyit írt, hogy: 
-Ne kezdjük megint. :( -Összetörte a szívemet, ismét. De én vagyok a hülye, mert kínos helyzetbe hozom ezzel, de... Ezt csak azok tudják, akik már éltek át ilyet. Olyat, hogy egy pár ember tudja csak megbolondítani őket, de azok nagyon. És amikor már lelkileg az övé vagy, közli veled, hogy bocsi, de... én csak barátként szeretlek. És TE vagy az, aki elbaszod a barátságotokat, azzal, hogy hagyod, hogy beleszeress, aztán nem tudsz csak állni és mosolyogni, hogy oké, én is így gondoltam, mert rohadtul tudod, hogy nem. A végén az a legszebb, hogy bűntudatod van, mert szereted és tudod, hogy milyen kínos helyzetbe hozod ezzel, ezen kívül még... Még fáj is... Kegyetlen szar. És nagyon jól tudom, hogy nem olvasod ezt a blogot, de ha mégis egyszer valamikor... Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és sajnálom, hogy ennyiszer kínos helyzetbe hoztalak, és azt még jobban, hogy elbasztam... Elbasztam a barátságunkat. Remélem megtudsz bocsájtani nekem, szeretlek. 

12.rész

Alig bírtam másnap felkelni. Nagy nehezemre esett, de mégis sikerült. Mikor beértem az iskolába gyorsan közöltem a "TERVEMET" a barátnőimmel, akik persze úgy tudták, hogy csak átverésből bevallom Szandinak, hogy szeretem. Erre persze mindenki rábólintott, sőt még biztattak is, hogy csináljam. A baj csak az volt, hogy Szandi nem volt sehol. Amikor becsöngettek bejött a terembe az egyik osztálytársunkkal, de amikor kicsöngettek már mentek is a folyosóra beszélgetni. Emiatt a váratlan és szokatlan helyzet miatt, ez az egész nagy "ÁTVERÉS" elmaradt. Mikor hazaértem iszonyatosan csalódott voltam. Nem esett valami jól, hogy nem tudtam végrehajtani azt, amit elterveztem.... Van egy közös kis szűk csoportunk az egyik közösségi portálon, amiben csak a legkedvesebb barátaim vannak. Ebben a csoportban beszélgettünk, amikor előjött egy lehetőség. Gyorsan írtam a barátnőmnek, hogy mi lenne ha privátban, az egyik közösségi oldalon vernénk át. Ő nagyon lelkesedett, de én még jobban. Ebből a nagy átverésből csak annyi derült ki, hogy ő 100%-ig CSAK a fiúkat szereti. Mi ezen a barátnőmmel nagyon jót nevettünk, és közben Szandi is, de ez csak a felszín volt. Én legbelül zokogtam, kívülről mégis nevettem. Szörnyű volt. Szörnyű volt visszagondolni arra, hogy milyen dolgokon mentünk keresztül, és hogy milyen félreérthető dolgokat, milyen félreérthetően viselkedett velem. De most már mindegy. A legjobb viszont az egészben az, hogy mindenki poénnak fogta fel az egészet, kivéve én, de én saját magam előtt nem tudok beégni. Így nem is számít. 
Elkezdett ezek után úgy hívni, hogy "Szerelmem". Ez vegyes érzelmeket táplált bennem. Egy részről imádom, hogy így hív, másrészről pedig gyűlölöm. Megmondtam neki, hogy csak akkor hívhat így, ha be is bizonyítja, hogy így van. Persze ebből egy nagy vicc lett az egész, de ha jól láttam komolyan vette, és ha úgy nézzük, akkor ez egy nagyon jó flörtölési lehetőség is egyben. De kezdem azt érzeni, hogy nem akarok tőle semmit, mert tudom, hogy köztünk soha nem is lehet, és nem is lesz semmi. Ennek ellenére azt tudom mondani, hogy ez egy jó nap volt! Azért az ici-pici szívemet összetörték....

11.rész

Másnap reggel felébredtünk, nem beszéltünk arról, amit Szandi mondott. Megreggeliztünk, szép csendben. Nem tudom, hogy azért voltunk-e csendeben, mert senki sem akart az előző este elhangzottakról beszélni, vagy egyszerűen még csak annyira reggel volt, hogy kedvünk sem volt. Miután megreggeliztünk felöltözött és elment. Nem tudtam mit kezdeni az esettel. Egy hét elteltével az osztállyal moziba készülődtünk. Az első három órát lekésve, a fogszabályzás miatt, beértem a negyedik óra kezdése előtt pár perccel. Amikor megérkeztem egy nagyon kellemes meglepetés fogadott, ugyanis Szandi megvette nekem azt a csokit, ami nem rég bukkant fel a piacon, és nekem még nem volt alkalmam venni. Ezt a nagy örömömet, egy puszival az arcára fejeztem ki. Amikor beértünk a moziba egyértelműen Szandi mellett ültem. A film meglehetősen unalmas volt... Feliratos volt az egész és se kedvem, se erőm nem volt az olvasáshoz, így nem sokat értettem belőle. A film közepén valamit mondott Szandi, és elég gyorsan közeledett a fejem felé, mintha megakart volna csókolni. Én persze bepánikoltam, elfordítottam a fejemet és csak megöleltem. Amikor vége lett a filmnek kikísért a buszmegállóba, és egy puszival köszöntem el. Számomra ez egy különleges nap volt. Eljött a hétvége és semmit sem csináltam. 

Vagyis.... Egy valamit igen. Tervezgettem a hétfői nap eseményeit. Rafinált módon kiderítem, hogy Szandi úgy érez-e ahogyan én, bármiféle félreértés, és kínos szituáció elkerülésével. Nagyon kíváncsi leszek a holnapi nap eseményeire. Lehet, hogy a hétfő nem is olyan s

zar....