11.rész

Másnap reggel felébredtünk, nem beszéltünk arról, amit Szandi mondott. Megreggeliztünk, szép csendben. Nem tudom, hogy azért voltunk-e csendeben, mert senki sem akart az előző este elhangzottakról beszélni, vagy egyszerűen még csak annyira reggel volt, hogy kedvünk sem volt. Miután megreggeliztünk felöltözött és elment. Nem tudtam mit kezdeni az esettel. Egy hét elteltével az osztállyal moziba készülődtünk. Az első három órát lekésve, a fogszabályzás miatt, beértem a negyedik óra kezdése előtt pár perccel. Amikor megérkeztem egy nagyon kellemes meglepetés fogadott, ugyanis Szandi megvette nekem azt a csokit, ami nem rég bukkant fel a piacon, és nekem még nem volt alkalmam venni. Ezt a nagy örömömet, egy puszival az arcára fejeztem ki. Amikor beértünk a moziba egyértelműen Szandi mellett ültem. A film meglehetősen unalmas volt... Feliratos volt az egész és se kedvem, se erőm nem volt az olvasáshoz, így nem sokat értettem belőle. A film közepén valamit mondott Szandi, és elég gyorsan közeledett a fejem felé, mintha megakart volna csókolni. Én persze bepánikoltam, elfordítottam a fejemet és csak megöleltem. Amikor vége lett a filmnek kikísért a buszmegállóba, és egy puszival köszöntem el. Számomra ez egy különleges nap volt. Eljött a hétvége és semmit sem csináltam. 

Vagyis.... Egy valamit igen. Tervezgettem a hétfői nap eseményeit. Rafinált módon kiderítem, hogy Szandi úgy érez-e ahogyan én, bármiféle félreértés, és kínos szituáció elkerülésével. Nagyon kíváncsi leszek a holnapi nap eseményeire. Lehet, hogy a hétfő nem is olyan s

zar....