-Te, Alex! Még van 2 évünk. Mit fogunk mi még 2 évig csinálni?
-Tanulunk Natikám! Tudod mit jelent ez a szó?-Tanulni. Tudod?-néztem rá gúnyosan.
-Igen hogyne tudnám, de tudod hogy értem! Nem így! Hanem még 2 év van a suliból és már most unom. Én már végeznék vele szívesen.-nézett rám csillogó szemekkel.
-Tudom, én is....
-Na és hogy állsz a fiúkkal?-kérdezte félgúnnyal.
-Hadilábon! Nincs olyan pasas, aki elviselne hidd el!-mondtam nevetve.
-Nem is értem miért.....-nevetett. Ekkor egy kiabálás vetett véget a kis kezdődő lelkizésnek.
-Lányok! Azonnal gyertek be, és megyünk az igazgatóiba. Mit képzeltek magatokról?! Nektek mindent lehet?!-kiabált velünk az osztályfőnököm.
-Tanárnő engem kiküldtek óráról, és kijöttem levegőzni.-mentegetőztem.
-Nem érdekel, Alex! Nem jöhetsz ki az épületből, ha valami bajod lesz, engem csuknak le! Van 2 gyerekem és rohadtul nem akarok börtönbe menni! És a Nati? Neked milyen órád van?-üvöltött velünk.
-Nekem testnevelés órám van, tanárnő, de egy kicsit rosszul voltam, így kijöttem.-mentette magát Nati is.
-Nem érdekel! Azért van az udvar! A másik meg, hogy mit gondolnak az emberek, hogy kint vagytok tanítási idő alatt?! Azonnal menjetek be, de egyenesen az igazgatóiba!-kezdett egy kicsit lenyugodni. Elindultunk a bejárat felé. Bementünk az épületbe és egyből a tanári felé vettük az irányt. Elhaladtunk a tanári előtt és mindenki minket bámult. Senki nem tudta, miért, csak annyit láttak, hogy mi vonulunk, mint a gyászmenet a hosszú folyosón. Végre elértünk az igazgatói iroda ajtaja elé. *Kopogás*
-Elnézést kérek, jó napot kívánok.
-Jó napot, LÁNYOK. Miért jöttetek?-kérdezte ÚGY, mint aki semmiről sem tud, de mi tudtuk, hogy már fölösleges a mentegetőzés, hisz az igazgatónő mindent látott a pont arra eső ablakból.
-Hát....
-Akkor én elmondom!-vágott közbe az osztályfőnök.
-Mi is eltudjuk mondani!-szóltam közbe, mielőtt bármit is mondhatott volna.
-Jó, Alexa halljuk.-adott szót az igazgatónő.
-Szóval, becsengettek és a barátnőm, aki mellett ültem folyamatosan nevetett és viháncolt. Én sem tudtam megállni, hogy ne nevessek és emiatt, meg amiatt mert a kedves TANÁRNŐ nem nagyon szimpatizál velem, elültetett. Ezt én teljes mértékben igazságtalannak találtam, emiatt hangnemet váltottam. Feleseltem, sőt szemtelenkedtem a TANÁRNŐVEL és kiküldött. Én fogtam magamat kiballagtam és akkor találkoztam Natival, aki elég rosszul nézett ki, mert rosszul volt. Megbeszéltük, hogy kimegyünk levegőzni, mert még van 20 percünk és hát én is minek üljek itt?! Kimentünk és pont volt nálam cigaretta és rágyújtottunk. Elszívtuk azt a két szál cigit, majd elkezdtünk beszélgeti, ekkor jött az osztályfőnök. Ennyi volt csak, és ebből annyi szabályt sértettünk meg, hogy nem lehet az iskola környékén dohányozni.
-És, hogy tanítás idő alatt NEM lehet kimenni az iskola épületéből!-nyomatékosította a tanárnő.
-Így van. Úgyhogy ezért elnézést kérünk, nem fogunk többet ilyet csinálni.
-Hát lányok nagyon remélem! Mivel még nem volt eddig veletek semmi baj, ez az első és utolsó ilyen húzásotok! Megértettétek?!-mondta az igazgatónő.
-Igen megértettük, Igazgatónő!-mondtam nyugtázva.
-Rendben. Ha esetleg lesz több ilyen, először csak egy felfüggesztést kaptok, aztán pedig el kell, hogy bocsássalak benneteket! És ez mindkettőtökre vonatkozik!
-Megértettük, és nem lesz több ilyen!-ígértem meg.
-Rendben, most menjetek!-köszönt el.
-Viszont látásra, Igazgatónő!-köszöntünk el.
-Lányok! Egy szóra még.-szólt utánunk az osztályfőnököm. -Remélem, hogy tudod Nati, hogy ezt jelenteni fogom az osztályfőnöködnek. És Alex. Nagyot csalódtam benned! Ne is kérd/kérjétek a bizalmamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése